Idén is emlékműsort szervezett a Szatmári Híd Egyesület

Visszatért szabadság címmel idén is emlékműsort szervezett a Szatmári Híd Egyesület a Szatmári Bevonulás  évfordulója alkalmából.

A hiánypótló rendezvénynek a Kálvin János Közösségi ház adott otthont szeptember 7-én, szombaton, amelyen a 79 évvel ezelőtti történelmi sorsfordító esemény szatmári és nemzetközi vonatkozásait mutatták be neves meghívottak a szép számban összegyűlt közönségnek. A rendezvény kezdetén Krakkó Rudolf főszervező köszöntötte az egybegyűlteket, és Szatmárnémeti történetének egyik legjelentősebb társadalmi eseményének nevezte az 1940. szeptember 5-i eseményt. 

Az egyesületi vezetőtől megtudhattuk, hogy a rendezvény része a Szatmári Híd Egyesület azon törekvésének, hogy hiánypótló történelmi tudást szeretne biztosítani a szatmári magyaroknak, melyekkel a nemzeti öntudatot is erősíteni szándékszik. Thoroczkay Sándor szatmári történelemtanár a Szatmárnémetiben lezajlott nagyszabású korabeli esemény helyi érdekességeiről beszélt. Kérdésre válaszolva azt is elmondta, hogy Horthy Miklós és seregeinek bevonulása városunkban 1940-ben semmilyen ellenérzést nem váltott ki a lakosság körében, sőt hatalmas üdvrivalgás, ünneplés és szeretet fogadta a kormányzót és csapatait.

Az előadó szerint ennek részben az az oka, hogy abban az időben a város lakosságának több mint 90 százaléka magyar nemzetiségű volt, akik felszabadítókként fogadták a Honvédséget és annak vezérkarát  A város és a megye vezetői, illetve az egyházak és a kulturális élet képviselői pedig nagyszabású ünnepségeket szerveztek a fogadtatásukra. Másrészt arra utaló adat a mai napig nem található, hogy a városban élő románok képviselői érdemben szót emeltek volna a Bevonulás ellen.

A rendezvény fő előadója, Dr. Joó András, a Veritas Történelemkutató Intézet tudományos főmunkatársa volt, aki a tőle megszokott tudományos alapossággal, egy magas színvonalú, kiegyensúlyozott szakmai előadás keretében beszélt a II. Bécsi Döntés következményeiről, a kapcsolódó nemzetközi diplomáciai tevékenységekről, és a különböző aspektusokban megjelenő területi követelésekről. Amint megtudhattuk az előadótól, a II. Bécsi Döntés egy abban az időben megszokott nemzetközi politikai döntőbíráskodás volt, amelyet elsősorban a román állami vezetők kértek a döntést megelőző időszakban. Augusztus végére azonban a román fél megingott ezen elhatározásában, és az augusztus 30-án megtartott német-olasz döntőbíráskodás napján már nagyon nehezen lehetett Bukarestben a román közvéleménnyel illetve a politikusokkal utólag elfogadtatni az általuk is kért határozatot. 

Amint megtudtuk, egy olyan döntés született, amely sem a magyar, sem pedig a román fél igényeit nem elégítette ki megfelelően. Ennek ellenére a végén mind a magyar, mind a román diplomácia tudomásul vette és elfogadta a nagyhatalmak határozatát. Ennek végrehajtása közben azonban sajnos történtek súlyos incidensek is, amelyeknek halálos áldozatai is voltak. 

Az előadótól azt is megtudhattuk, hogy a magyar fél követeléseit elsősorban az olasz vezetők támogatták, míg a német birodalmi vezetők Románia számára kedvezőbb területi rendezést kívántak. Így következett be Észak-Erdély Magyarországhoz történő visszacsatolása, míg Dél-Erdély a Románia része maradt. A nemzetközi döntés határozatai azonban a II. Világháború befejezése után érvényét veszítették, és a párizsi békeszerződés (avagy párizsi békediktátum) még az 1920-as Trianoni békediktátumnál is rosszabb feltételek aláírására kényszerítette a háborút vesztesként befejező Magyarország vezetőit.

Kérdésre válaszolva, Dr. Joó András azt is elmondta, hogy a mai határvonalak a nemzetközi diplomáciai helyzetben vitathatatlan tényként szerepelnek, azaz Közép-Kelet-Európában ma nincsenek terítéken területi kérdések. Azonban azt is hozzátette, hogy a politikában soha nem lehet azt mondani, hogy "Soha" , hiszen a történelem azt igazolja, hogy főleg térségünk esetében a nagyhatalmi érdekek gyakran felülírják a nemzetállami törekvéseket.

Az előadáson közreműködtek témához kapcsolódó énekekkel Debrenti Katika és Németh Maya kisdiákok, Bencze Nagy Ilona pedig Falu Tamás: Magyar Visszhang című nagy hatású költeményét adta elő. A rendezvényen hiánypótló ismeretekre tett szert minden jelenlévő, amiért a közönség hálás volt a szervezőknek és az előadóknak, amit gyakori tapssal fejeztek ki. Megállapításra került, hogy a történelmi esemény jelentősége ellenére a mai napig sokan igyekeznek tabutémaként kezelni ezt a témát, avagy egyoldalú és elfogult megközelítésből tárgyalják. Az esemény végén eléneklésre került a Himnusz és a Székely Himnusz, majd kötetlen beszélgetésre került sor a résztvevők és előadók között.